Játszd újra Sam !

Játszd újra azt a csodás dalt!
Ami akkor, annyira felkavart

Emlékszem, tavasz volt, egy erzsébeti utcán
A torony házak alatt a szerelem talált rám
Az akácfa virága illatát szórta szét
A lelkem még elhitte az ezernyi szép mesét
 
Játszd el újra kérlek! ugyanolyan szépen
Hogy lássam a fényt, ártatlan szemében

Álldogált egyedül, majd lassan felém lépett
A  pillanat örökre a lelkembe égett
Nem szóltam hozzá, nem volt mit mondanom
Derekát boldogan ölelte két karom

Játszd újra azt a csodás dalt nekem
Hogy most is ugyanúgy dobogjon a szívem

Akkor ott valami mindörökre eldőlt
Az ölelésből csók lett, a gyermekből felnőtt

Arcunkra rajzoltak az évek ezer ráncot

És együtt lejtjük  most is a végtelen táncot

Játszd újra ugyanúgy, ne hagyd abba soha
Ne csípje szememet a magányos út pora

Hideg téli szél borzolja a hajad
Mellettünk a málló, kopott, szürke falak
Lelkünkbe újra tavasz illat hatol
Fejemben  Sam hangja  egy régi dalt dalol

Ugyanúgy, mint régen- megigéz a hangja
Eltemet a mélybe és repít a magasba

Csak a szél beszél

Magamban állok a kopasz fák alatt
Köröttem nőnek a láthatatlan falak
A kérdésem választ nem ígér
Csak a szél beszél

A múlt a jelen mostohája
Fiát keresi, mindhiába
A Ma zokogva tanácsot kér
De csak a szél beszél

Eltékozolt percek, sok véletlen pillanat
Bár a szekér megállt, az idő tovább szalad
A jövő talán semmit ér
Csak a szél beszél

Meg kéne fordulni, hátha most még lehet
Megint csak bízni …. De én már nem merek
Kérdezném Tőletek, hogy miért?
De csak a szél beszélt…

Altató

Bíborral búcsúzott a hegy mögött a nappal
S a szivárványt az éjjel, kékre festi át
A sötét eget teliszórva ezüsttel, arannyal
A csend hangjával tesz rá ékes koronát

Hófehér testeden, a hold árnyéka táncol
Szégyenlősen bújik, bájaid mögé
Félig fedett kebleden, csillagfény viháncol
Boldog, mert bőrödnek bársonya övé…

Aludj hát kedvesem, majd álmodom helyetted
Ezernyi átvirrasztott csodás éjszakát
S ha holnapom boldogan köszönt majd melletted
Istenem megértette egy szerelmes szavát